Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba.
Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával.
S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti
mindenre,
ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára,
mindenre,
ami belőlünk való. És így magára a világra is.
Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma
rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van:
az belőlünk való.
Mi van akkor, ha tényleg nem
kerülhetjük el a sorsunkat?
Mi van akkor, ha csak áltatjuk
magunkat, hogy meg tudunk változni?
Talán valami ilyesmire akart anyám is
utalni, amikor azzal piszkált, hogy
okosabbnak kell lennem, ha talpon
akarok maradni a világban? Nem azt
akarta-e, hogy megértsem, úgy kell
leélni az életünk, hogy közben újra és
újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat
- anélkül, hogy tanulnánk belőlük -,
vagy ami még rosszabb, észre sem
vesszük őket?
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik:
ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel
szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb
formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik
szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az
szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul
Ez a legnyomorultabb érzés. könyvet. időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
"A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot... Az életnek akkor van értelme, ha nem hiányzik a szerelem belőle, máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság. Szeretni valójában annyit tesz, hogy képesek vagyunk ébren, érzékenyen és nyitott szívvel érzékelni. Az ember sarkig kitárja lelke ablakait, és hagyja, hogy beáradjon mindaz, amit a nap, az óra, a pillanat hoz. Lehetetlen szeretni, ha valaki elfödi szívét és lelkét, bezárkózik és biztonságra törekszik...."
Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy
Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott
Csak éppen hiányzik valami. ...
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed?
S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?...
És mégis várod.
Amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül;
amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz,
és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról.
Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság,
mint a tóban a vízgyűrűk,
és amikor szomorú vagy,
sehol senki nem lehet igazán boldog.
"Légy Boldog, mert akkor lesz
Minden napod,
teljesen gyönyörű"
“Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket,
“mélyenszántó tapasztalatokat”, anélkül, hogy megértenénk lényegüket…
De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak.
Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma
alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni
kezdenek.”
Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok,
A hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok.
Őszi eső vagyok.
Ha nyugodt reggelen felébredsz,
Az égre kelő madarak
Fürge szárnycsapása vagyok.
A csillagok éji fénye vagyok.
Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom.
“Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet.
Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet,
amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem,
nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről,
hiszen soha többé nem fogok erre járni.”
“Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét,
akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton.
Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni.”
“Tanulj a múltból. Ne érj úgy életed végére,
hogy azt érezd, nem is éltél igazán.
Sokan, amikor elérnek arra a pontra,
hogy el kell hagyniuk a földi világot, utoljára még meglátják az örömet és
szépséget, amely csak azért nem lehetett az övék, mert féltek élni.”
“Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú “miért nem tettem meg azt,
amit szerettem volna” listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint
hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.”
“A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító.
Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének,
az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének.
De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.”
“Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha
nincsenek céljaid.”
szeressük azt is, aki bennünket nem szeret.