♥¢ιฤ∂ч σℓ∂คℓค♥

•♦♥ látom a szemedben,hogy idebújnál hozzám lépj bátran közelebb nekem nem kell sorszám ♥♦•

Idézetek

 

Összetört szív, feltépett sebek, nem látok mást csak a szürke eget... 

A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve a mosoly...

Szeretek az esőben sétálni, mert ilyenkor senki sem látja, hogy sírok."

Mosolygó nézés jól nevelt arc,
Mögötte fájjon, akármilyen harc...

De nehéz nevetni, mikor sírni kéne, csillagot hazudni, a beborult égre! Vidám dallal felverni a házat, mikor szíved mélyén ott lapul a bánat!

Meghalni valaki után akit szeretünk az könnyű. Tovább élni érte és tovább örülni helyette is-az nehéz.

Csak egy szó, egy nyitott kéz, egy mondat kell. Egy félmosoly biztatás, hogy ne add fel.

A kis gond beszédes, a nagy fájdalom hallgat.

Ne mutasd ha fáj...ne mutasd, ha vérzik...mert úgysem látják...úgysem érzik...

Ha egyszer valaki nem mosolyog vissza rád, légy nagylelkű és küldj neki még egy mosolyt, mert senkinek nincs akkora szüksége egy mosolyra, mint annak, aki nem tudja hogyan kell mosolyogni másokra.

...Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál...

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk...

Nincs arra szó,hogy milyen mikor, magadva bújva könnyeid iszod. Egy ember miatt csak a világon, kinek még csak pillantását is remegve várod. Nincs arra szó,hogy mit is jelenthet, mikor szíved útja,csak egy emberhez vezethet. Nem létezik más a földön, hiába bánat,hiába öröm. Nincs arra szó,hogy a szerelem miről szól, mert -e nagy érzés több mint pár szó. Szánalmas,de nevetve sírsz, kővé dermedt szívedbe csak egy nevet írsz...

Mire észrevettem, hogy ő egy szálhámos, addigra már összetörte a szívem...

Nyomorúságos volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy minden csepp eső, egy-egy éhező könnye..

Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig mosolyog, még akkor is, ha összetört a szíve.

Szorít a torkom, nehezen lélegzem, tudtam, hogy elfogsz menni, valahogy éreztem.

Mindig azokban csalódunk a legnagyobbat, akiket a legjobban szeretünk!...Mert naivul azt hisszük,hogy ők is így éreznek irántunk.

Hinni abban kit szívből szeretünk,
Szívünk megszakad,hiába nevetünk.
Dacolva,némán ,hogy fáj ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán..

Valaki nem ír,pedig úgy várom.
Valaki nem szeret, pedig úgy imádom!
Valaki nem halja, ha érte zokogok,
Valaki nem bánja, ha érte meghalok!

Csalódtam a barátomban,
Csalódtam a szerelmemben.
Bíztam bennük vakon,
De mindent elvesztettem.
Csalódtam az életben,
Csalódtam a szerelemben,
Bíztam mindenkiben...
És most tönkre kell mennem.

Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...

Szeretlek...
Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind két szemem...
Szeretlek...
Azt hittem tényleg így gondoltad,
Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad,
De becsaptál rútul,aljas módon,
S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon...
Szeretlek...
Neked ez semmit nem jelent,
Hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet,
Nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték,
Mik egy naiv lány szívét, darabokra törték...
Szeretlek...
Miért mondtad ezt nekem?
Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem,
Tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad,
S cseppnyi megbánást sem látok rajtad...
Szeretlek...
Ezzel a szóval boldoggá tettél,
De nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél,
Hittem, hogy életem majd szép lesz veled,
De csak keserűségem köszönhetem neked...
Szeretlek...
Bíztam benne, hogy így is marad,
De szemed máson gyorsan megakadt,
S engem, mint egyszerű játékot, eldobtál,
Hogy mit okozol ezzel?
Bele se gondoltál...

Egy koporsót találtam, kinyílott a fedele, s benne magamat láttam...

Nem kell már csók és nem kell ölelés,nem kell a megjátszott csalfa színlelés.De a legrosszabb,hogy én is hazudok,mert nélküled élni nem tudok.

Még mindig hangosan beszél, de semmit se mond.

- Felejtenem kell....
- Engem??
- Nem... minket!

Miért nevetek kívül,mikor belül félek? Miért érzem úgy hogy már semmit sem érek?!

Annyira haragszol a világra, hogy közben nem veszed észre, hogy mennyi mindenkit megbántasz!

Ha mindig azt nézed, mért ne légy együtt valakivel lehet, hogy nem is jönne össze!

Az a különbség köztünk, hogy Neked összetörik a szíved és mégis tovább lépsz, én nekem csak összetörik a szívem...

Örültem, boldog voltam, hogy karjaidba vettél. Éreztem, de nem hittem, hogy egy kicsit sem szerettél.

Lehetek csinos, vonzó s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője,
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője,
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott melletted.
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut,
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed...

Ne szeress olyat aki téged nem szeret, szemébe ne nézz hisz úgy is kinevet.Hajtsd le a fejed és úgy menj el mellette.Ő ne is sejtse, hogy te vagy ki érte sír minden este!

 

Ha meghalok ne kérdezd, miért hideg a lábam.

XxXxXxXxXxXxXxXxXxX

Contra vim mortis non est medicamen. - A halál ellen nincs orvosság.

XxXxXxXxXxXxXxXxXxX

Mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is...



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 94
Heti: 129
Havi: 1 040
Össz.: 254 479

Látogatottság növelés
Oldal: ♥idézetek♥
♥¢ιฤ∂ч σℓ∂คℓค♥ - © 2008 - 2024 - cindybaba.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat